Manuella: Szoktál néha a pénzről beszélni?
Stephane: Ritkán.
M: Nem szeretsz erről beszélni?
S: Nem igazán.
.......................................... (itt van egy rövid rész amit nem értettem igazán de vmi olyasmi hogy meg akarja köszönni a szüleinek a 14 évnyi áldozatot amit hoztak érte,  és hogy senki nem látja igazán hogy milyenek a szülei...)

S: Ez vastag lesz vagy vékony? (palacsintát süt)
M: Az első mindig rossz lesz.
S: Nem, ha én csinálom.
M: Te aztán nem lazítasz.
S: Tudod, ha dolgozom, akkor nem.
................................................................
M: Abban a pillanatban amikor sírtál mikor átvetted az olimpiai érmedet, én ott voltam a tv-m előtt     és én is sírtam.
S: Sajnálom.
M: Nem. Én ezt nagyszerűnek találom. Szerintem igazán ritkán lehet egy férfit sírni látni és ennyire     átélni az érzéseit.
S: Ez igaz...van is egy kis történetem erről. A nővéremnek van egy barátja, aki órákat ad, és éppen     egy török osztállyal volt. A kűr utáni reggelen mind ott ültek és miközben a nővérem barátja     csinálta a matekot, ők elkezdtek sírni és azt mondták "Én vagyok Stephane Lambiel".Szóval     szerintem ott egy csomó ember volt aki kinevetett.
M: Szerintem nem.
S: Hát, nem tudom.
M: Én igazán nem így gondolom, de szerintem a palacsinta le fog égni.
S: Nem, még ragad.
M: Szerintem te igazán meghatottad az embereket. Bánod ezt?
S: Semmiképpen. Úgysem tudtam kontrollálni ezt az egészet.
......................
M: Bemelegítettél?
S: Úgysincs már erő a lábaimban, mindent beleadtam ebben a szezonban, szóval máshová kell         helyeznem a súlyt.

(félbemegy a palacsinta, nevetnek)

S: Pedig otthon sikerült.(nevet)Egy fél palacsinta.(nevet)
M: Hány pontot adnának neked ezért?A bolgár bíró rossz pontokat fog adni.
S: Az rendben is van. A palacsinta nem Bulgáriából való. Ok. Újra megcsináljuk, semmi baj.
M: Ez alkalommal sikerülni fog.
S: De én azt mondtam hogy az első jó lesz. Nagyon csalódott vagyok. Szóval most mindent     abbahagyunk?
M: Azt nem tehetjük.
....................
S: Megnézem milyen színű az alja.
M: Rendben.
S: A kezem tiszta.
M: (nevet)Tisztaságmániás vagy?
S: Nem, ez csak akkor van amikor főzök. Utálom ha haj megy bele.
M: Igazad van.
...................
S: Másodszor. Félek. Remélem a mamám nem lesz túl csalódott.
  (sikerül megfordítani a palacsintát)
............................(pasi az újságban)
M: Amikor a Lambiel-mániáról beszélt, akkor ő nem tévedett?
S: Nem, de ezt nem én provokáltam.
M: Nem, de az emberek érdeklődnek irántad. Nem félsz a túl sok embertől?
S: Nem, de az a benyomásom, hogy ezek az emberek azt gondolják, hogy ezt az egészet én     provokáltam. Pedig én csak egyszerűen a szenvedélyemnek élek.
M: Igen, én hívtalak meg téged. Te nem kérted, hogy palacsintát csináljak.
S: Pontosan.
............................
M: Ez már elég forró lesz hogy lángoljon.
S: És mit kellene nekem tudni a te vágyaidról?
M: Ne haragudj, de ezt nem mondhatom el. Ez a magánéletem.
..........................
M: Egy kicsit sem vagy hazárdjátékos?
S: Nem. Van egy elképzelésem a pénzről. Tudom, hogy nyerni nehéz, aztán nagyon-nagyon fontos, hogy     tudd, hogyan kezeld.
M: Ha elkövetnél vmi őrültséget, mi lenne az?
S: Nem tudom.
.......
S: Ráönjük a vodkát?
M: Igen.
S: Meg vagyok rémülve. Eddig még soha nem csináltam ilyet. Az egész pohárral ráöntsem?
M: Igen.Készen állsz?
(Stephane ráönti a vodkát a palacsintára, Manuella meggyújtja)
S: Áááááááááááááááááá.Ó, te jó ég!
........................
M: Gondolod, hogy Plushenko-nak ízlene?
S: Vodkás palacsinta. Felhívhatnánk,
M: Megvan a száma?
S: Nincs, de meg tudnám szerezni.
M: Mit mondana, ha felhívnánk?
S: Nehéz lenne megtalálni. De most majd fogok vele találkozni az USA turnén. Szóval minden nap látni     fogjuk egymást.
    "Heló Evgeny, barátom.Mi van a tripla axel-eddel, a négyfordulatosoddal?"
    Kérhetnék tőle pár tanácsot.
M: Szóval igazán tudnál vele beszélni.
S: Megkérdezném a következő olimpiáról, hogy miért nem volt ott Calgary-ban.Ő egy igaz barát...
..........
M: Tudod ki az a Zöld Albert?
S: Igen.
M: Megkérhetnéd, hogy jöjjön elő.
S: Persze. Albert a gyerekkori barátom.
Albert: Amikor utoljára láttalak,még kicsi voltál, a kanapén ültél és az ujjadat az orrodba dugtad.
S: Nem, ez nem igaz.
M: Igen, de miután az orrába dugta az ujját, azután megmosta a kezét.
A: A hagyomány szerint énekelni fogok egy dalt. Neked is írtam egyet.
.................................(Albert dala)
S: Köszönöm.
................................(Lambiette-borotvahab reklám)
M: Hát ez egy igazán erőszakos reklám volt.
A: Igen, de a műkorcsolya nagyon erőszakos sport, egy lányra emlékeztet, akinek kés van a     kezében. Ezért már nem nézem, túl félős vagyok hozzá.
S: Lehetnél a testőröm.(nevet)
............................
S: Szerintem ez túl olajos.
M: Kockáztass meg egy duplát.
S: Egy duplát. (feldobja a palacsintát) Ááááááá.
    (nevet) Nem a jó oldalára esett. (nevet)
..........................
M: Hol van a desszert?
S: A hűtőben, úgy sejtem.
M: Te csináltad?
S: Nem, Egy portugál pékségben vettem.
M: Ja igen!Benned van egy kis portugál vér.
S: Igen, a mamám részéről.
M: Beszélsz portugálul?
S: Igen, de rossz a helyesírásom. Portugálul "Nagyon büszke vagyok arra, hogy a mamám portugál és     néhány napra odamegyek, hogy lássam a nagymamámat.".
.............
M: Mohó vagy?
S: Nagyon-nagyon-nagyon.
M: (nevet) Köszönöm, hogy eljöttél.
S: Köszönöm, hogy itt lehettem.
.................................
S: A vacsora finom volt .Nagyon élveztem. Manuella nagyon-nagyon kedves volt velem. A kamera előtt és mögött is. Mindenképp emlékezni fogok arra, hogy milyen nehéz a kamera előtt főzni. Remélem, hogy máskor is megismételhetjük.

Fordította: Zsuzsesz