Műkorcsolyázás

A műkorcsolyázó versenyek lehetnek: női, férfi és páros (egy nő és egy férfi) versenyek. A jégtáncban szintén egy nő és egy férfi versenyző alkot egy párt.

A műkorcsolyázó- és j égtáncversenyek két részből állnak : kötelező és szabadon választott gyakorlatokból.

A kötelező gyakorlatok körét a nemzetközi szövetség állapította meg és csoportosította. Minden egyes figura (gyakorlat) sorszámot kapott. A verseny alkalmával hat kötelező gyakorlatot kell bemutatni. A hat gyakorlatot verseny előtt sorsolással állapítják meg.

A szabadon választott gyakorlatok bemutatását időhöz kötötték. Ezek: férfiak és párosok részére 5 perc, nők részére 4 perc, jégtáncosok részére 4 perc.

A helyezési sorrendet pontozóbírák állapítják meg, akik a kötelező és a szabadon választott gyakorlatokat egymástól függetlenül, külön pontozzák. Végeredményben nem az összesített pontszámok, hanem a pontozóbírák által adott helyezési számok döntenek. Tehát az a győztes, akit a pontozók abszolút többsége első helyre helyez; második, akit ugyancsak az abszolút többség második, vagy ennél jobb helyre értékelt és így tovább. Minden versenyen legalább öt pontozóbírónak kell működnie. A bajnokságokon általában 5 vagy 7, világversenyeken pedig kilenc a bírák létszáma. Egy-egy gyakorlat pontértéke 0 és 6 között mozog.

A szabadon választott gyakorlatok pontozása

Az egyéni szabadon választott, gyakorlatok, a páros versenyek és a szabadon választott táncok kétféle ponttal bírálandók, vagyis:

a.) a tartalomért (a bemutatott program technikai értékéért)

b.) a kivitelért (a bemutatott program művészi hatásáért)

A tartalom elbírálásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:

a.) a bemutatott gyakorlatok nehézsége (az elrontott részek nem pontozhatók)

b.) változatosság

c.) tisztaság és biztonság

A program kivitelének elbírálásánál a következő szempontok az irányadók:

a.) a program harmonikus előadása és a zenével való összhangja

b.) a pálya kihasználása

c.) könnyed mozgás és biztonság a zene ütemének megfelelően

d.) testtartás

Ugrásoknál (kivéve a korcsolya hegyéről történő ugrásokat) különösen meg kell figyelni a tiszta elugrást és a jégre érést, amelyek tiszta élből, illetve élben végzendők; forgások bemutatásánál a sima és jól központosított kezdést, valamint a tetszetős és biztonságos befejezést. Páros és jégtáncversenyeknél a párok pontos, egyidejű mozgása különösen figyelembe veendő a kivitel pontozásánál.

A páros verseny két személy egyidejű műkorcsolyázó gyakorlata, akik gyakorlataikat egymással olyan összhangban végzik, hogy páros korcsolyázásukkal ugyanolyan hatást keltsenek, mint az egyéni versenyzők.

A partnereknek nem kell mindig azonos mozgásokat végezni, időnként szétválhatnak, de ez a tartalom, illetve kivitel szempontjából egyidejű és harmonikus egész program hatását keltse.

Azok a gyakorlatok, amelyekben az egyik partner a másik által felemelve a folyamatos korcsolyázó mozgáshoz szükséges időn túl eltávolodik a jégtől, tilosak.

Ha az ugró partnert társa segíti az ugrásnál, akkor az egész ugrás folyamatos, felemelkedő és leereszkedő mozgást mutasson. Az egyik partnernek a másik által való hordozása tilos. De bizonyos mozgásoknál, mint pl. a dupla Axeles emelés, meg van engedve, hogy a nő a férfitől a forgás befejezéséig támogatást kapjon. Egyébként a forgás folyamatos kell, hogy legyen, szünet vagy megszakítás nélkül, és a segítség a három teljes fordulat tartamánál nem tarthat tovább. E szabály szempontjából az emelés olyan teljes emelést jelent, amely magában foglalja az emelő kar teljes kinyújtását, amennyiben a kérdéses típusú emelés kivitelezéséhez ez szükséges. A váll-magasságig való emelés nem tartozik a teljes emelések közé és nem is pontozható így.

Akrobatikus fordulásokra és mozgásokra emlékeztető mutatványok, így az egyik partner vízszintes helyzetben való forgatása, mialatt a másik partner tartja; egyik partnernek a másikhoz való ugrása; ártalmat okozó olyan mozgások, amelyeknél az egyik partner a másikat nyakánál, karjánál vagy lábánál fogja és forgó társa körül forgást hajt végre; a vállon, csípőn vagy térden való vivés tilos. Az ún. halálforgás, amelynél a nő a férfi körül forog és legalább egyik lábával a jégen áll, megengedett.

A páros programban esetleg bemutatott, de meg nem engedett fordulásokat vagy mozgásokat az elbírálásnál a tartalomban és a kivitelben is le kell vonni.

A harmonikus lépéseknek és összekötő mozgásoknak az egész program tartama alatt a zenével összhangban kell lenniük. Mind a páros, mind az egyéni szabadkorcsolyázásban az a gyakorlat, amely esés miatt nem sikerül nem pontozható. Véletlen elcsúszást a pontozásban, annak komolysága szerint kell kifejezésre juttatni. Az esés egymagában nem akadálya a győzelemnek. Ha a versenyző saját hibájából esik el, azt mind a tartalom, mind a kivitel pontozásánál tekintetbe kell venni, különösen akkor, ha az esés a harmonikus összhatást megszakítja.

A versenypálya méretének szabadkorcsolyázáshoz legalább 50 X 25 m-esnek kell lennie (bajnoki versenyen 60 X 30 m-esnek). A maximális pályaméret 70 X 50 m.