2006-06-29_Aeschbacher-interjú magyarul

Interviewer: És itt van ő, a kétszeres világbajnok, Stephane Lambiel!
                    Stephane, jó estét, nagyonörülök, hogy itt vagy.
Interviewer: Nyár van, a jég elolvad, mit csinál egy korcsolyázó, amikor forroság van?Sütteti a                            hasát a napon?
Stephane: Igazából szeretnék a strandon lenni a napon, de sajnos ez nem lehetséges...nem sajnos,                      szeretem amit csinálok és ez nagyon fontos nekem.A korcsolyázás a szenvedélyem...
I: Megállás nélkül edzel?
S: Májusban és júniusban szünetet tartok, majd júliusban újra elkezdek edzeni és kondíciós         edzésekre járni.
I: Nehezebb az életed mióta kétszeres világbajnok vagy?
S: Szerintem jó, hogy sok mindent csinálok, szeretek tervezgetni, küzdeni azért, hogy javítsak         magamon.Akárhová kell mennem, mindig rohanni kell: Genfbe edzésre, aztán Lausanne-ba egy     interjúra.Szeretem ezt a ritmust, szeretem, hogy mindig csinálok vmit, ez nagyon jó.21 vagyok,     már sok tapasztalatom van és ez egyszerűen remek.
I: És nem ijesztő, hogy 21 évesen a csúcson vagy, és mi lesz ezután, mik a következő céljaid?
S: Az én mottóm az, hogy mindig csak előre tekintsek, a korcsolyában és az életben egyaránt...ez az     én életfelfogásom, szükségem van rá, hogy minden nap tanuljak vmit, minden nap vmi újat...
I: És egy nap az olimpián majd nem ezüstöt, hanem aranyat akarsz majd?
S: Sokat kell dolgoznom és türelmesnek kell lennem, a sportban figyelmesnek a sok sérülés miatt...
    4 év sok idő, bár gyorsan eltelik, de most még soknak tűnik.
I: Félsz attól, hogy "most akkor én meg fogom sebesíteni magam"?
S: Nem, nem tudok csak előre tekinteni ha arra gondolok, hogy most nem kéne elesnem, mert talán     megsérül a térdem.Soha nem gondolok a sérülésekre, csak azt csinálom amit még bír a testem.
I: Amikor vki néz téged, arra gondol, hogy a forgásaid hihetetlenek, tudod hány fordulatot teszel     meg?
S: Nem.
I: Vki azt mondta, hogy több mint 200 fodulatot teszel meg 1 perc alatt, nem szédülsz el?
S: Nem, ezt csinálom 7 éves korom óta, nem könnyű, de csinálom.
I: Nekünk van egy videónk, amikor ezt nézem, arra gondolok, vajon megtalálja-e a végét, amikor ezt     csinálod, a pontokra gondolcs, vagy ez automatikus?
S: Ez automatikusan jön, és most majd menni fogok az USA turnéra, és csináltam egy új programot és     abban is megcsinálom a forgásokat...

    (közben nézik a videót)

I: Nézzék, ez hihetetlen!
S: Igen, az USA-ban hosszabb és több fordulatos forgások lesznek 1 perc alatt.

    (nézik a videót)

I: Utána nem fogsz hányni?
S: Remélhetőleg nem.  (közben nevetnek)
I: Mindig tudod közben, hogy hol vagy?
S: Igen, az utolsó fordulat lassabb és így látom, hogy hol vagyok, de fontos kérdéseid vannak...
I: A tájékozódás kérdése, hogy tudod, pontosan tudod hol vagy...
    Az ugrások kezdetben akkor voltak látványosak, ha voltak dupláid aztán tripláid, ez volt a     normális, és most itt vannak a 4-fordulatosok, van ennek fizikai határa?
S: Hiszek abban, hogy már a határon vagyunk, remélem, mert ez nagyon veszélyes és kell, hogy     javítsunk a művésziességen jobban, nem mindig az atlétikai részén...mindig több forgás több     ugrás...
I: Igazad van, egyébként egy cirkuszi műsorszámmá válna és nem lenne többet művészet...
S: ...és több magasabb ugrásra lenne szükség, és ez nem jó, szereintam meg kell találnunk az irányt a     művésziesség felé...
I: És akkor újra átérződik majd a művészet...
S: Igen.
I: Mikor kezdtél el korcsolyázni?És előtte, mikor kezdett el érdekelni a korcsolyázás?
S: Azt hiszem az első világomat a tv-ben láttam 5 vagy 6 évesen...1990-ben...és akko ezt szerettem!
I: Óvodában voltál és ez klassz volt...
S: Nem az óvodában, inkább otthon.Kezdetben a nővérem korcsolyázott, és én minden nap ott voltam     az edzésén a mamámmal...nem engedték, hogy a jégre menjek, de én minden nap edzettem a     garázsban.
I: A garázsban???Azt meg hogy csináltad, a zoknijaidon?
S: Igen (nevet), és mindig néztem a tv-ben, sokat tanultam, sokat edzettemés próbáltam megérteni,     hogyan kell forogni és így tovább...
I: És ezt mind magadtól csináltad?
S: Igen, ez volt az én világom, megrajzoltam a saját ruháimat, tanultam a programjaimat...
I: Tényleg?
S: Igen!
I: Korcsolyák nélkül?
S: Sok zoknit tönkretettem (nevet)...szerencsére a nagymamám újra megvarrta őket.(nevet)
I: És aztán egy nap rámentél a jégre, vagy a mamád volt az aki azt mondta, hogy elég a     zoknivarrásból, most már csináld igazi korcsolyákkal?
S: (nevet) Igen, 7 évesen végre elmondtam a mamámnak, hogy műkorcsolyázó akarok lenni, mint a     nővérem Silvia, és ő azt mondta az lehetetlen, a műkocsolya a lányoknak van, a fiúknak meg a     jéghoki...
I: és akkor menj jéghokisnak?
S: Igen, ez volt az ő reakciója, amikor ezt elmondtam neki, de én azt mondtam, hogy műkorcsolya     vagy semmi!
I: Mindig ilyen makacs voltál?
S: Igen, majdnem mindig, nem tudom pontosan, de mindig műkorcsolyázó akartam lenni.
I: És a mamád megadta magát?
S: Nem, beszélt a apukámmal, ő nagyon elszánt ember, azt mondta, ha a fiam ezt akarja, ezt is fogja     csinálni, aztán egy év után a mamám feladta azt hogy jéghokiznom kell.
I: És most nagyon büszke rád.
S: Nagyon büszke, és én szerencsés vagyok, hogy ilyen szüleim vannak, mert ők mindent megadtak     nekem, segítettek engem és ők most nagyon büszkék rám.
I: A mamád éveken keresztül autózott téged Wllis-ból Genfbe?
S: Igen, a körülmények nehezek voltak.Ő azonnal megértette, mindent megadott nekem és megértette,     Genfben vannak meg a legjobb feltételek és ő vitt engem 3-szor egy héten Saxon-ból Genfbe.
I: Oda-vissza az 1000 km 3-szor egy héten?
S: Igen...
I: Ez nagyszerű...
S: Igen, nehéz volt, de szükségem volt rá...például 7-9 körül Genfben kellett lennem szombaton, és     ehhez 5-kor fel kellett kelni, de akkor én még ágyban voltam, és anyukám adott párnát és még 6-ig     aludhattam.6-kor megettem a reggelimet a kocsiban és 6:30-kor már a műjégpályánál voltam     készen,  az edzésre...
I: Soha nem volt olyan érzésed, hogy elrontasz vmit, hogy az egész lalkedet beleadod ebbe?
S: Nem, nem rontottam el semmit, ez volt az amit akartam, ez a szenvedélyem, és azt is fontos     megemlíteni, hogy a május-júniusi szünetben mindenfélét csináltam, mint bárki más.

I: Kívánom neked, hogy te legyél a legjobb és, hogy folytatni tudjuk az ünneplést veled, sok     szerencsét kívánunk!
S: Köszönöm!
                (már menne el)
I: Á, Stephane, majdnem elfelejtettem, itt vanna ezek a katicák számodra, nekik kéne meghozni a     szerencsédet, nagyon fontos!          (kap egy kis kosárnyi csokikaticát)
S: Köszönöm, nyitni fogok egy katica múzeumot ;)  (nevet)
I: Aztán legyen benne egy speciális rész ezeknek...de meg is kell enned belőlük néhányat, hogy erőt     adjanak neked.
S: Ok, úgy lesz.

Fordította: Zsuzsesz