Peter Grütter:
2007.03.25. 11:18
Mi lesz a Világbajnokság után?
A ritmusos, frenetikus, mozgalmas Flamenco-kűrjével Stephane Lambiel felkapaszkodott a dobogó harmadik fokára a 2007-es világbajnokságon. Az edzője szerint Stéphane előadását nem értékelték úgy, ahogy azt megérdemelte volna. „Sokkhatás alatt vagyok” – mondta Peter Grütter.
Stephane Lambielnek van egy ritka tulajdonsága: hatalmas ambíció van benne arra, hogy hódítson. A frenetikus Flamenco ritmusára – és az ambíciói által inspirálva – a „kis herceg” feljebb lépett a hatodik helyről a harmadik helyre a világbajnokságon. Peter Grütter nagyra értékelte Stéphane teljesítményét, mikor elértük őt (Peter Grüttert – a szerk.) telefonon. Az amúgy közönyös edző beismerte, hogy ellentétes érzések kavarognak benne. Felháborodás a gyáva pontozás miatt. Értetlenség a sajtót illetően. Büszke brilliáns tanítványára, aki újra önmaga, de legalábbis jó úton halad felé, hogy az legyen.
Le Temps: Mit érez ön most?
Peter Grütter: Elégedett vagyok, természetesen nem a helyezéssel, hanem az előadással. Egy – két hibától eltekintve Stéphane nagyszerű programja sikeresnek bizonyult. Az egész közönség a jégcsarnokban állva tapsolt neki. Mint ahogy sokan mások, boldog voltam, hogy azt a Stéphane Lambielt láthattam újra, akit egykor megismerhettünk. A verseny előestéjén nem is hasonlított magára. (értsd: a rövidprogramban - a szerk.) Ma zsigerből jól futotta a programját. Káprázatos volt az előadása. Azonban pontokban csak alig többet kapott Briannél.
Ez sokkolt. Stéphane sikeresen előadta a programját, a legtöbbet hozta ki magából, mialatt más korcsolyázók csak hozzátoldottak ugrásokat, egyiket a másik után olyan koreográfiával, ami … (itt szó szerinti fordításban az lenne, hogy ami inkább a lovagláshoz hasonlít, a pontos magyar megfelelőjét nem tudom, de nyilván azt jelenti, hogy ők csak a komponenseket megcsinálták és az előadásukban nem volt semmi plusz, mint ahogy az összekötő részeikben sem.) Ami a programkomponensek szintjét illeti, Stéphane megérdemelte volna a vezetést. Azonban az eltérés nem volt több egy tized pontnál. Mi haszna a művészi kifejezésnek, ha ez a pontszámokban nem látszik meg?
Le Temps: Fogsz panaszt benyújtani?
P.G.: Beszéltem egy bíróval, akit jól ismerek. Teljesen osztja a véleményemet. Az „utóértékelésen” a bíróknak majd igazolniuk kell mért annyi pontot adtak, amennyit. Nagyon izgatott vagyok.
L. T. : Úgy gondolod, Stéphane-nak magasabb helyezést kellett volna elérnie?
P. G. : Őszintén, nem reméltük, hogy megváltoztathatjuk a dobogót, túl sok jó korcsolyázó volt előttünk. Csak azt jegyeztem meg, hogy a programokat illetőleg a művészi hatásbeli valódi különbség nem érvényesült kellőképpen Stéphane és az ellenfelei között az értékelésnél. Ezért azt a következtetést vonom le, hogy a bírókban nincs elég bátorság, és hogy az újonnan felállított pontozási rendszer nem kifejezetten etikus.
L. T. : Hogyan viselte a Lambiel mögött álló csapat a rövid program sikertelensége utáni órákat?
P. G. : Mikor minden rosszul megy, az a fontos, hogy nem szabad letörni. Stéphane-nak van egy nagyon fontos szükséglete: az, hogy érezze, hogy az emberek bíznak benne, nem számít, mi történik. Beismerem, hogy az elmúlt napokban Stéphane-nak nem volt valami könnyű helyzete. Az európabajnokságtól való visszalépése óta számos kolléga és korcsolyázó olyan híreket terjesztett, hogy már nem képes többé ugrani. És számos kritikát is éreztünk a Tokióban lévő svájci sajtótól. Ez sokkolt, mikor felfedeztem.
L. T. : Ezt hogy érti?
P. G. : A sajtó hisztérikusan viselkedett, elvárta a sikert, és nem adott nekünk sok tiszteletet, mikor rosszul mentek a dolgok. Sajnálatos, hogy ilyen kevés lojalitás van részükről. Bármelyik versenyző elhibázhatja a versenyét. Így pl. Lu Chan még a kvalifikáción sem jutott túl egy évvel az után, hogy Vb-címet szerzett.
L.T. : Hogyan reagált ilyen szokatlan körülmények közt?
P. G. : A verseny alatt nincs sok lehetőség elemezni a dolgokat, mint általában, épp elég, ha kellemetlen kérdéseket teszel fel magadnak. Próbáltuk minimalizálni a veszteséget. Mindannyian, közösen egy étteremben megebédeltünk, barátságos légkörben, habár a kritikák okoztak egy kis hűvösséget is. Nem volt sok reményünk a dobogóra. Ha Jeffrey Buttle azt futotta volna, amire képes, Stéphane nem lett volna harmadik, ez biztos.
L. T. : Mik voltak az ön kezdeti céljai?
P. G. : Mindig is jobban szeretem az előadást elemezgetni, és nem az eredménnyel törődni. Próbálom bizonyos alapelvek szerint nevelni a gyerekeket, akiket edzek, de ez egyáltalán nem könnyű (nevet). Általában Steph jól korcsolyázik, és ismerve az ellenfeleket, messze túlszárnyalja majd a többieket.
L. T. : Mi a helyzet a jövőjével?
P. G. : Stéphane mostanság jelentette be, hogy kombinálja a műkorcsolyát más szenvedélyekkel is. Tanulni fog. Szeretne belépni egy művészeti iskolába, vagy talán új nyelveket tanulni, habár már így is tud ötöt. Szeretne oroszul és japánul beszélni. Stéphane-nak szüksége van arra, hogy új dolgokat is felfedezzen, hogy békében legyen önmagával. Ami a műkorcsolyát illeti, lehet, hogy egy túrára megyünk Japánba. Már kaptunk meghívásokat. Mikor Tokió utcáin sétálunk, Stéphane-nak mindig meg kell állnia. Nagyon népszerű.
L. T. : Steph azt mondta, hogy tartani akar egy igen hosszú pihenőidőt. Mit javasolnál neki?
P. G. : Stéphane-nak szüksége van vakációra, de ennek nem szabad túl hosszúnak lennie. Az elmúlt évben a gálák miatt sok időt veszítettünk. Személy szerint nem javasolnám, hogy turnézzon az Egyesült Államokban. Nem érné meg.
L. T. : Meglepett, mikor Brian Joubert megnyerte a világbajnokságot?
P. G. : Egyáltalán nem. Briannek kiváló szezonja volt. Nem próbálta meg megnyerni a kűrt csütörtökön. A célja az volt, hogy megnyerje a címet, ami felbecsülhetetlen érték a Francia Szövetségnek, és az állam is támogatta.
fordította: Zsúúú :)
|